Farsang után nemsokára jött a "nőnap", amire főleg a fiúkkal készültünk ajándékkal, amit ők készítettek, és verssel.
Nőnapra
Csingilingi jó reggelt,
vége van a télnek,
ne higgyetek egy kis hónak,
vagy a fagyos szélnek.
Hóbundából, ha kibújt,
örül a világ,
mai napon nőket köszönt
a kis hóvirág!
Március 15-ére zászlókat festettünk, színeztünk, énekre, versre meneteltünk.
A nagyobb csoportosok "koszorúzni" mentek az óvodát képviselve az Éva néni vezetésével, a többiek az óvodában ünnepeltek szép ruhába öltözve, kokárdával a ruhájukon és a "Katica csoport" kicsinyei voltak a nézőközönség.
A fiúk kardot is kaptak a kezükbe és volt, aki lovon vágtatott a menetelők mellett.
Sarkadi Sándor: Itt az óra..
Itt az óra, itt az óra,
Aki vitéz fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris,
Vitéz volt a nagyapám is!
Meneteltünk az Aki nem lép egyszerre... kezdetű dalra.
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végére.
Ott sem leszünk sokáig,
csak 12 óráig.
Weöres Sándor: Megy az úton...
Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne, kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr odavág,
sose bántsák a hazát!
Aki lovon vágtatott, mondhatta a lovacskázós mondókánkat:
Gyí te paci, gyí te ló,
gyí te Ráró, hóhahó...
